SORSKÉRDÉSEK 

• 
  

  Megoldás az európai migránsválságra 
  
  A politikai és vallási konfliktusok szülte erőszak miatt élhetetlenné vált térségből menekültek áradata indult el Európába. 2015-ben több mint 1 millió menekült érkezett az Európai Unió területére  és ez merőben új helyzetet teremtett.  Az Európai Unió jövőjén vitatkozó politikusok olyan problémával szembesültek, aminek megoldásához már nem csupán abban kell dűlőre jutni, hogy több Európa vagy több nemzet legyen a jövő uniójában. A menekültválság kezelése nemzeti szinten és közösségi szinten is új döntési helyzetet jelent, új megközelítést igényel.
  
  De valójában az igazi kérdés már inkább az, hogy az Európai Unió képes-e, tud-e és akar-e igazi nagyhatalomként működni és fellépni? Egy olyan nagyhatalomként, melyet az Unió tagállamainak vezetőiből álló politikai tanács irányít. Mert az újkori népvándorlás megállítása, a hazatelepítéshez szükséges feltételek megteremtése csak nagyhatalmi fellépéssel biztosítható.
  
  Bekövetkezett az a helyzet, amikor nem halogatható tovább a döntés. Egyrészt az EU határain belül lévő több mint 1 millió menekült jövőbeni sorsa és az itt létükből adódó helyzet egységes kezelése a tét. A másik tét pedig az, hogy az Európai Unió képes-e megszerezni a világ egyik legnagyobb projektjét. Szíria, Irak, Líbia és az ottani térség újjáépítése lehet a világ egyik legnagyobb projektje, aminek fedezete, az olaj, ott van a földben. Ehhez az alapfeltételek nem teremthetők meg bombázással, de még szárazföldi erők bevetésével sem. Szükséges, de kevés a szárazföldi haderő ahhoz, hogy ott felálljon egy új kormányzat, új közigazgatás, hogy megtörténjen a közműszolgáltatás helyreállítása, beinduljon az oktatás, az egészségügyi ellátás, majd szinte azonnal elinduljon az újjáépítés, lakások, lakótelepek építése, gyárak létesüljenek, elinduljon a normális élet.
  
  Az ehhez szükséges apparátust ott nem lehet felállítani, de Európában igen. Európában van akkora létszámú menekült, akikből kiválogathatók, akik alkalmasak a kormányzati teendőkre vagy arra, hogy egy emigráns kormány tagjai legyenek. Kiválaszthatók azok, akik alkalmasak közigazgatási feladatok ellátására, az ottani közigazgatás megszervezésére, elindítására, melyhez Európa adhatná a mintát. A menekültek 70-80 %-a katonaviselt fiatal férfi, akikből felállítható lenne a szárazföldi haderő. Ennek összes költségét a térség állná, melyre az Európában felálló emigráns kormány és az Európában szerveződő haderő vállalna közös felelősséget, előre rögzített szerződésekben. Az újjáépítésre történő megbízást és a fedezetre vonatkozó garanciát ugyancsak hasonló szerződések garantálnák.
  
  A térségben ott vannak az oroszok, ott vannak az amerikaiak, rendszeresek a bombázások, de azt senki nem akarja és nem meri bevállalni, hogy a saját nemzetének katonáit mint szárazföldi haderőt bevesse. Erre egyetlen megoldás létezhet, az onnan elüldözöttekből egy nagy létszámú, ütőképes haderő felállítása. Ehhez pedig egyedül Európában, az Európai Unióban adottak a személyi feltételek. Az Európai Unió területén lévő menekültek között legalább 600 ezer olyan fiatal, katonaviselt szír férfi van, aki alkalmas lenne katonának. Belőlük viszonylag rövid kiképzés után felállítható lenne első lépésként 100 ezer főből álló, majd akár 300 ezer főből álló haderő is. Ami fontos szempont, ők beszélik a nyelvet, rendelkeznek helyismerettel, ismerik az ottani szokásokat, a veszélyeket, az ottani gondolkodásmódot és ez a hadviselésben fontos tényező lehet.
  
  Ők maguktól nyilván soha nem fognak összeszerveződni, de még az is kétséges, hogy egy felszabadító hadseregbe történő verbuválással kellő számban belépjenek. Nyilván motiváció kell, olyan motiváció, ami egzisztenciát, perspektívát jelent. Az Iszlám Állam hadseregébe sokan a szegénység, nincstelenség miatt léptek be, mert ott legalább volt ellátás, meg némi fizetség. Erről az oldalról közelítve, nagy számban belépnének az Európában felállítandó hadseregbe, vállalva a kiképzést, a harcot, a hosszabb idejű szolgálatot is, ha az lenne a tét, hogy a hazájukat felszabadító és az ottani békét stabilizáló haderő tagjaiként majd autót kapnak,  az újjáépítés után pedig lakást is. Az EU számára ez csupán előzetes illetve gyorsan megtérülő kiadást jelentene, mert ennek fedezete, az olaj ott van a földben. Az EU autógyárai számára ez hosszú időre biztos piacot eredményezne.
  
  Az új haderő katonájaként visszatérve hazájukba egy új leosztású társadalom anyagilag és erkölcsileg is megbecsült tagjai lehetnének. Ez számukra egy nem remélt új esélyt jelentene a felemelkedésre, a már meglévő vagy a majdani családjuk anyagi biztonságának megteremtésére. Ennek tudatában - az anyagi előnyök mellett - ez is kellő motivációt jelentene, hogy minden erejükkel, elszántságukkal  harcoljanak ennek eléréséért, majd utána pedig a megtartásáért. A menekültek közül a haderő tagjai lehetnének iraki, líbiai vagy más nemzetiségű fiatal férfiak is, amennyiben nincs közük a terrorizmushoz, nem voltak tagjai a terrorizmussal kapcsolatban álló szervezetnek, fegyveres alakulatnak.
  
  Az alakulatok kiképzésében részt vennének az uniós tagállamok, egy vagy több ezred kiképzését vállalva. A kiképzést végző tagállam adná a bevetéshez a logisztikai és a hadműveleti irányító hátteret, mely nem harcoló, hanem a harcoló alakulatot kiszolgáló és irányításában részt vállaló egységet jelentene. Ez a tagállamok részére lehetőséget jelentene, hogy taktikai és technikai képességeiket kicsiben, de élesben teszteljék. És nyilván kialakulna az EU-ban egy rangsor a felkészültségről, a sikerességről is, melyik nemzet által kiképzett alakulat a sikeresebb, hatékonyabb.
  
  A tagállamok hasonlóan részt vállalnának az emigráns kormány kormányzati struktúrájának valamint a közigazgatásnak a kialakításában, felkészítésében, az ehhez szükséges technikai háttér biztosításában. Az alakulatok kiképzésére és a kormányzati felkészítésre vonatkozó ellentételezés is az uniós kasszába a szerződések szerint ezen célra befolyó olajbevételekből történne, egy előre megállapodott részesedés szerint. Az EU tagállamai a közös uniós iroda mellett saját képviseletet is nyithatnának a térségben, ami a tagállam újjáépítésben, közművek helyreállításában vállalt feladatait koordinálná. Az EU az azonnali bevetésre alkalmas menekültekből felállított haderő mellett egy azonnal bevethető közigazgatási apparátust is biztosítana, az apparátus tevékenységét ugyancsak a tagállamok kijelölt koordinátorai és irodái segítenék.
  
  A menekültek oldaláról nézve, ez egy sokkal jobb alternatíva lenne, mint az, hogy sorsuk alakulására várva Európában tengődjenek, küszködjenek a beilleszkedés nehézségeivel. Hatalmas erőfeszítés kellene hozzá, hogy megfeleljenek és egy számukra új kultúra, új társadalom részesei legyenek. Szerencsés esetben találhatnak megfelelő munkát, kemény munkával megteremthetik egzisztenciájukat, de mégiscsak idegenek maradnának, míg hazájukba visszatérve valóban otthon lehetnének, nem kellene birkózni új nyelv megtanulásával, új szokások megismerésével.
  
  A felszabadított és védett területeken az EU tagállamai a megállapodás szerint vállalnának részt az újjáépítésben. Van aki a közművek helyreállítását vállalná a tagországból hozott irányítással és szakemberekkel, helyi munkaerőt alkalmazva. Mások lakásokat vagy utakat építenének, lenne aki üzemeket, gyárakat hozna létre vagy kórházakat és iskolákat. Kivitelező cégek sokasága hozna létre képviseletet, irodákat, otthoni szakemberekkel és helyi munkaerőt alkalmazva. Az itt megjelenő cégeknek ez hídfőállás lehetne a térségben történő további terjeszkedéshez. Ez hatalmas lendületet adhatna a projektben részt vállaló tagállamok gazdasági növekedésének, mely egyben az EU lendületes gazdasági növekedését is eredményezné. Ezt önmagában egyik tagállam se tudná elérni, de az EU mint nagyhatalom igen, mert minden adott hozzá.
  
  Hosszasan lehetne még sorolni a projektben rejlő lehetőségeket, de nem ez az igazi kérdés, hanem az, hogy az Európai Unió tagállamai akarják-e, hogy az EU nagyhatalomként működjön és lépjen fel?  Lehet beszélni több Európáról meg több unióról vagy mélyebb integrációról és megerősített érdekközösségről, de amiről igazán érdemes beszélni az, hogy van-e egyetértés abban, hogy az Európai Unió, az eddigi politikai-gazdasági közösség a jövőben mint 530 millió fős nagyhatalom jelenik meg a világpolitikában, tárgyal Oroszországgal és Amerikával, megteremtve a világ egyik legnagyobb projektjének megvalósításához szükséges feltételeket.
  

• Forrás: triport.hu