/ A közvetlen kommentelés
fejlesztés alatt, addig emailben küldhetők
kommentek. /
Mikor,
ha most nem?
A bérek, nyugdíjak emeléséhez bevétel kell, növekedés kell. Ha most 35 Mercedes gyár
teljesítménye belépne a gazdaságba, az legalább 100 % gazdasági
növekedést hozna és minimum 100 %-al nőne a költségvetés
bevétele is. Csakhogy ez nem álom, nem csupán óhaj! Ugyanis a 35 Mercedes gyár árát mint
uniós támogatást elköltötték gazdaságfejlesztésre, beruházásra.
Állítólag. Teljesítmény meg sehol. Mi csúcstartók lehetünk,
hogy ennyi pénzből semmi plusz teljesítmény, semmi plusz bevétel nincs.
Mit szólnának a befektetők, ha odaadnák egy
Mercedes gyár létesítésére a pénzt és abból nem lenne termelés, nem
lenne teljesítmény? A magyar állam mint befektető odaadta ezt a
hatalmas pénzt pályázati úton és nem látható belőle teljesítmény, nem
látható növekedés és költségvetési bevétel. Ebből az uniós pénzből ami
elment gazdaságfejlesztésre már, ha hozná a teljesítményt, 100 %-os
béremelést lehetne csinálni és 100 %-os nyugdíjemelést. A legkisebb
nyugdíj itt is 150 ezer forint lehetne mint ahogyan a görögöknél.
A magyar
emberek a sorsukat érezhetően javító változásokat akarnak. A
pénzügyi stabilizáció, az egyensúlyteremtés következménye, hogy az ország helyzete
javult, sok magyar ember élethelyzete meg rosszabb lett.
Amikor a bizakodás helyett a kilátástalanság lesz úrrá, amikor százezrek hagyják el
az országot egy jobb élet reményében, önmaguk, családjuk
számára a megélhetés, a boldogulás kedvezőbb feltételeit külföldön
keresve, akkor a
politika sem maradhat tétlen.
A politika feladata, mi több, kötelessége, hogy a rendelkezésre álló
források elosztásakor olyan sorrendet állítson fel, ami az ország
érdekei után a nép érdekeit érvényesíti. Az emberek előbbre valók
mint a stadionok.
Miért
nincsenek jelentősebb béremelések? Mert a politika így látja jónak?
Fedezet lenne rá, hiszen ömlik a pénz a költségvetésbe, de azt nem erre
fordítják. Stadionokat építenek belőle, 50 milliárd a
Vajdaságnak és luxus beruházások sokasága. A kormány lemond 250
milliárdról, amit az MNB nem fizet be a költségvetésbe, hanem magán
alapítványoknak adja. Kastélyokat,
üdülőket vesznek belőle, nagyobb luxus megy
itt mint nyugaton, ahol jólét van. Luxus már itt is van csak jólét
nincs. Csak ebből
az MNB-s 250 milliárdból, ha befizették volna a költségvetésbe,
megoldható lett volna, hogy 2 millió nyugdíjas nyugdíját havi 10 ezer
forinttal emeljék. Mekkora segítség lett volna ez
azoknak, akiknek csak 50 ezer a nyugdíjuk. De rendezhető lett volna az
egészségügyi dolgozók bére is. De a luxus fontosabb mint a
magyar emberek. Pedig ez a pénz a mi pénzünk.
A magyar
nép helyzetének javítása nem csupán a gazdasági
növekedést eredményező gazdaságpolitikától, hanem a rászorulók élethelyzetén
javító elosztási politikától is függ. A magyar nép
vállalta az áldozatot, amikor viszont beérett a gyümölcs, amikor már
adni is lehet, akkor a magyar nép, főként a rászorulók sokasága várja
ígért jussát, részét a közösből, a közöst gyarapító
többletből. Eljött
az idő amikor adni lehet, hát adni kell. A miniszter
mondta, hogy 550
milliárd forint nem várt adóbevétele lett a költségvetésnek, ebből
bőven lehet adni. Magyarországon 2015 év végi adat
szerint 2,176 millió fő kapott nyugdíjat, a járadékban
részesülőkkel együtt 2,672 millió fő az, akinek számára juttatandó havi
10 ezer forint - ami évi 120 ezer forint szociális emelés - a
költségvetés számára 320, 64 milliárd forint éves többlet
kiadást jelentene. Ezt a költségvetés 550 milliárdos többlet
bevételéből levonva még
mindig marad 230 milliárd forint, amiből bőven rendezhető lenne az
egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók bérének emelése, de még arra is
maradna bőven pénz, hogy a tűzoltók, mentősök, bölcsődei, óvodai
dolgozók is hasonlóan havi 10 ezer forintos szociális béremelésben
részesüljenek, sőt, még a közmunkások bérét is lehetne emelni legalább
havi 5 ezer forinttal. Ha lehet adni, akkor adni kell.
Egy kormány
teljesítményét mutatja, hogy a kormányzása alatt mekkora gazdasági
növekedést tud elérni, milyen mértékben képes emelni a béreket és
nyugdíjakat és milyen mértékben tudja javítani az életszínvonalat. Ha
ezt a mércét vesszük, a mostani kormánynak ugyancsak rossz a
bizonyítványa. Növekedés a tengernyi uniós pénzből is alig, béremelés
minimális, az életszínvonal helyzetét pedig jelzi a nagyfokú
elégedetlenség. Ennyi uniós pénzből 10-20 % közötti gazdasági
növekedésnek kellene lenni évente és legalább 50 %-os béremelésnek. A
nyugdíjakat is jelentősen lehetett volna emelni. Ezek itt most létező
lehetőségek, miért nem használja ki a kormány? Egyszerre annyi beruházásra
költhető uniós pénz zúdul ránk, hogy egyébként 20 vagy 30 év alatt nem
lenne ennyi forrás. Hát akkor nem 20-30 év alatti fejlődést kellene
produkálni pár év alatt és ilyen léptékben emelni a béreket is? Miért
nem tudják megcsinálni?
2015-ben a magyar gazdaság a vártnál jobban teljesített, főként
az ekáernek és az online kasszáknak köszönhetően előzetes adatok
szerint 550 milliárd forinttal nagyobb lett a költségvetés bevétele a
tervezettnél. Legalább is ezt mondta a miniszter.
Ez olyan
plusz bevétel, amire a jövőben is számíthatunk, így megvan a fedezet az
ígéretek teljesítésére, arra, hogy már nem elvesznek, hanem adnak, sőt
mindent visszaadnak. Első körben a nyugdíjak és járadékok havi 10 ezer
forinttal történő szociális emelése, az
egészségügy pénzügyi stabilizálása és az orvosok bérének 700 ezer
forint feletti tartományba történő emelése, az ápolók 250 ezer forintos
átlagbérének biztosítása lenne a legsürgetőbb tennivaló. Az orvosok és
ápolók bérének emelése megállíthatná az orvosok és ápolók
elvándorlását, mi több, ilyen bérek mellett egyre több orvos és ápoló
jönne haza, magukkal hozva a külföldön szerzett tudást, tapasztalatot,
a minőségi ellátás szakmai kultúráját.
Az emberek bizalmának elnyeréséhez a politika a vezetők magas
fizetését 2 millió forintra csökkentette, majd
pár év múlva 2 millió forintról 5 millió forintra növelte, akkor,
amikor az egész életét keményen végig dolgozó kórházi ápolónő
70
ezer forintos nyugdíját csupán 1,6 %-al vagyis 1120 forinttal emelte.
Amikor áldozatvállalásra volt szükség, a magyar emberek támogatását és
megértését kérték. Akkor is amikor 47-féle új adóval, újabb és újabb
megszorításokkal csökkentették az amúgy is csekély jövedelmüket, azt
ígérve, hogy eljön az idő, amikor mindent visszaadnak, amikor már nem
elvesznek, hanem adnak.
Már a
stadionok építésekor, már az újabb és újabb luxusberuházások
finanszírozásakor jogos lett volna a kérdés, hogy nincs már itt az
ígért idő? Mikor kapják vissza az emberek amit elvettek tőlük?
A miniszter lelkendezett, hogy 550 milliárddal több adóbevétel
folyt be a költségvetésbe. Ezt miért nem teljesen a magyar emberek
kapják. Amikor
elvenni kell akkor a magyar emberektől vesznek el, mert kell a
költségvetésnek, amikor plusz jön a költségvetésbe akkor nem a magyar
embereknek adják vissza, hanem luxusra költik. Ez a
kormány sokkal inkább a luxus kormánya mint a nép kormánya. Adnak ezek mindenkinek, csak
a népnek nem. Mire költik el az 550 milliárdot, mennyit
fordítanak belőle az egészségügyre, oktatásra?